Kontroller.hu

A különféle termelési elszámolásokról, költségekről a hatékonyságról, és még sok más termeléssel összefüggő dologról sokat fogok még írni.  Most általánosan szeretném bemutatni, melyek azok a költségek, amelyekkel számolnia kell, ha gyártásba fog.

Fontos ugyanis tisztában lennie Önnek azzal, hogy a termék amit forgalmaz, milyen költségeket csipeget fel magára a termelés folyamán.
Érdemes azt is tudnia, hogy melyek azok a tételek, amelyek nagy mértékben befolyásolják a készülő termék költségeit.  Most biztosan arra gondol, hogy a legtöbb, amit egy termékre rákölt, az a felhasznált anyagok értéke.   Ebben lehet, hogy igaza van, de az is lehet, hogy téved.

Sok esetben, főleg, ha bérelt, vagy lízingelt gépen folyik a termelés a gépek egy termékre eső költsége nagyban függ a kihasználtságtól, vagy attól, hogy hány esetben kell a gépet újra beállítani az egyes termékekhez.   S máris nem az alapanyagok, hanem a kihasználtság fogja meghatározni a termékek költségeit.  Hiszen a gép bérleti díját akkor is ki kell fizetni, ha azon nem folyt termelés egyáltalán.   De ugyanezt lehet mondani a munkások bérére, vagy az üzem fenntartási költségeire.

Kérdezheti, miért fontos fillérre pontosan megmondani, menyi is a termék előállítása során keletkező költség.  Nem kell fillérre pontosan tudnia, és nem is lehet fillérre pontosan megmondani azt, de egy ártárgyaláson tisztában kell lennie azzal, hogy mekkora volumen esetében miként alakulnak a költségek, melyek azok a folyamatok a gyártás során, ahol megtakarítást ehet még elérni, és melyek azok, amelyeket már nem lehet tovább csökkenteni.

De lássuk akkor tételesen, miket is kell számba venni, akkor, ha egy termék költségeit pontosan meg szeretnénk állapítani:

Olvassa tovább » ‘Költségek az alapanyagoktól a vevő kosaráig – azaz mibe kerül egy termék előállítása’ » cikket!

Az alábbiakban csak néhány nagyon alapvető mutatószámot szeretnék bemutatni, melyek a főként kereskedelemmel foglalkozó cégek tisztábban látását segítik a mindennapokban és az egyes területek értékelése során.

Mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni az egyes egyégnyi mérhető dolgokra eső árbevételekre. Ilyenek lehetnek:

• Időszaki árbevétel (lehet heti, havi, negyedéves, éves, de akár nézhetjük havonta is).  Az elemzésekor kiszűrhetőek a szezonalitások, a kisebb-nagyobb tendenciák (pl. kiskereskedelemben jellemzően a hónap vége felé kevesebb a napi forgalom, vagy egyes ágazatokban az év folyamán figyelhető meg állandó változás az árbevételben).  Ezek ismeretébe  könnyebben megy a cég életének megtervezése, az esetleges holt szezonokra való felkészülés.
• Területre eső árbevétel – ez több üzlet terület alapú összehasonlításánál hasznos, azonban érdemes figyelembe venni az egyes terültetek fenntartási költségeit (bérleti díj, beruházás) is.
• Üzletenkénti árbevétel - ez fontos kiinduló adat lehet az egyes üzletek teljesítményeinek mérésekor, azonban hosszú távú következtetéseket ez esetben is csak a mögöttes költségek és ráfordítások valamint marketing szempontból történő elemzések után lehet levonni.
• Termékenként, termékcsoportonkénti árbevétel – a különféle termékeinek összehasonlításakor képet kaphat arról, melyek a “húzó” termékei, és melyek azok, amelyeket hamarosan vagy tovább kell fejlesztenie, vagy pedig újakat kell keresnie helyette. Érdemes az árbevételeket nem csupán abszolút értékükben, hanem a változás arányaiban is vizsgálni.
• Kereskedő árbevétele - ez akkor hasznos adat, ha a cég közvetlenül kereskedők által forgalmazza termékeit.
• Vevő árbevétele - olyan vállalkozások esetében, ahol tételes vevőnyilvántartást vezetnek, érdemes időnként a vásárlók forgalmait összehasonlítani, kiemelni a top vevőket, akikkel egyedi ajánlatokkal akár szorosabbra is fűzhető  a jövedelmező viszony.   (Itt se csak pusztán az árbevétel kerüljön vizsgálatra a vevők elemzésekor)

Az árbevételek vizsgálatán túl többet megtudhat a kereskedelem eredményességéről azonban a fedezeti mutatókkal, fedezeti értékekkel. Olvassa tovább » ‘Kereskedelem – Mit érdemes folyamatosan szem előtt tartani?’ » cikket!

Mottó: Az a tény, hogy a kasszában most sok a pénz,
még jelenti azt, hogy a cég nyereséget is termel!

.

Sokszor hallok olyan mondatokat, amitől a hajam is égnek áll, ráadásul nagy buktatót jelenthetnek ezek a szavak.  Lássuk, mik is ezek:

1. Van pénz a bankszámlánkon és pénztárban is, biztosan jól mennek a dolgok…

“A pénz nem minden” – szokták volt mondani.  S ez így is van.  Hiába roskadozik a pénzár és a bankszámla pénztől, ha azt már előre elköltötték.
Nézzen körül ilyenkor, mennyi számla lapul a fiókok mélyén kifizetetlenül, mekkora összeget kell néhány nap múlva bér, járulék, adó, kamatok és hiteltörlesztés formájában kifizetnie és mennyi a még várható kiadások és bevételek egyenlege.
Ha még ezek után is úgy látszik, hogy tele a kassza, akkor őszintén gratulálok, az Ön vállalkozása tényleg jól működik.

Sokszor látom azonban hogy a számlán lévő szabadnak látszó pénzösszeg megrészegíti a tulajdonosát és rögvest költekezésbe fog.  Olvassa tovább » ‘Tévhitek a cégek nyereségességével kapcsolatban’ » cikket!

Ön mit gondol?  Mit vesz számba akkor, ha megkérdezik, mennyibe kerül Önnek az üzemben dolgozó munkás, vagy a vevőket látogató kereskedő egy órai munkája?

Vegyük példának Pista bácsit, aki egy termelő üzemben dolgozik reggel 7 órától fél 4-ig, heti öt munkanapon, és a munkaszerződés szerinti bére havi bruttó 85.000 Ft.

Általában az alábbi logikával kalkulálják az óradíjat:

85.000 Ft + járulékok (28.475 Ft) + EHO (1.950 Ft) = 115.425 Ft
átlagosan 21,5 nap van egy hónapban, azaz
115.425 / 21,5 / 8 = 671 Ft-ba kerül egy munkaóra.

Kíváncsi lennék Ön hogy számol.  Én a következő dolgokkal kalkulálok még:

Olvassa tovább » ‘Mibe kerül egy munkaóra?’ » cikket!

Az előző hasonló című bejegyzésemben a vállalkozások eredményességét firtató alap-mutatókat írtam le. Ebben a részben azonban más, – inkább pénzügyi – szemszögből mutatom be, mik is azok a lényeges elemek, amelyek sz Ön vállalkozásának a likviditását befolyásolják.

Hiába ugyanis a hatalmas fedezetet és eredményt hozó üzletág, ha a finanszírozásába belerokkan a cég.

Az alábbi mutatószámok segítségével képet kaphatunk a cég fizetőképességéről.
A likviditást mérő mutatószámoknak vannak általánosan elfogadott értékeik, amelyek a jó működést jelzik, azonban lehetnek olyan iparágak, vagy cégfejlődési fázisok, ahol ezek az értékek akkor is megfelelőek, ha éppen nincsenek az optimálisnak kijelölt sávban.

Három egymástól eltérő, de ugyanazon az alapon nyugvó mutatót mutatok be az alábbiakban, nem abban a sorrendben, amelyen egy átlagos leírásban szerepelni szoktak.

A kisvállalkozások életének egyik legmeghatározóbb pénzügyi mutatója ugyanis véleményem szerint a likviditási gyorsráta.

Olvassa tovább » ‘Számok, amit minden vezetőnek látnia kell(ene) – 2.’ » cikket!

A cégek bevétele jórészt a vevőktől származik.  Mégis meglepetésként érik a vezetőket – sajnos néha még a kereskedelemért felelős vezetőket is – azok az adatok, mutatók és arányok, amik a vevőkkel kapcsolatosan a saját adatiból némi rendszerezéssel ki lehet mutatni.

S hogy miért fontos tudni, mi történik a vevőkkel?

Egy kereskedelmi tárgyaláson az eladó akkor tudja a megfelelő termék-kínálatot ajánlani a vevőnek, ha tisztában van azzal, miket vásárolt eddig, milyen árakon, milyen kedvezményekkel és tudnia kell azt is, milyen fizetési feltételekkel dolgozik a két partnercég.
Nem elég azonban lehívni a vevőlistából a cég fizetési határidejét tartalmazó adatot, érdemes utánajárni annak is, hogy mennyire tartja be a vevő a fizetési határidőket.

Egy tárgyaláson szintén tisztában kell lennie azzal a kereskedőnek, hogy a partnercég milyen árrést produkál időszakról időszakra, s változik-e a kiszámlázott mennyiség az utóbbi időben. (A csökkenő árbevétel jelezheti valamelyik termék más forrásból történő beszerzését.)

Eddig egy átlagos vevőről írtam.  Azonban a cég szempontjából szintén fontos adat, hogy az árbevétel és a fedezet hogyan oszlik meg a vevők között.  Az általános tapasztalat azt mutatja hogy a vevők 20%-a hozza az árbevétel 80%-át (Pareto-elv).  Tudja Ön melyik vevője hozza a bevétele nagy részét?  És ugyanez a 20% termeli meg a fedezet 80%-át is?  Érdemes utána néznie!

Olvassa tovább » ‘Ahonnan a pénz jön – A VEVŐK – mit jó tudni róluk’ » cikket!

Bár minden cég működésében és elvárásaiban is különbözik egymástól, mégis vannak olyan adatok, mutatószámok, amelyet minden vállalkozás életében használni kellene. Róluk szólok most egy kicsit bővebben.

Az első kérdés, amit többnyire a vállalkozás vezetőjének szegeznek, az a következő:

“Mekkora az Ön cégének az éves árbevétele?”

Azonban sokszor esnek abba a csapdába a céget értékelők, hogy ez alapján az egyetlen adat alapján ítélik meg a cég egészét, vagy hasonlítják össze a sajátjukkal.  Hadd mutassak egy példát.

Két cég tulajdonosa csak az árbevétel alapján viszonyította egymáshoz a cégeket.

“A” cég éves árbevétele 5 M Ft.

“B” cég éves árbevétele 10 M Ft.

Ön melyiknek lenne szívesebben a tulajdonosa? Olvassa tovább » ‘Számok, amiket minden cégvezetőnek látnia kell?’ » cikket!

Amíg egy kisvállalkozó csak egy dologgal fogalakozik, addig egyszerűen tudja mérni a vállalkozása jövedelmezőségét, hiszen egymás mellé állítja a kibocsátott és a befogadott számláit, a kapott eredményből levonja a fizetendő járulékokat, a saját bérét, kalkulálja a nyeresége után fizetendő adókat, s ha nagyon precíz akar lenni, számításba veszi az általa használt eszközök avulási költségeit is. Általában ilyenkor a fizetendő és befolyó számlák követésével, a kintlévőségek kezelésével sem szokott gond adódni.

De mi történik akkor, ha a vállalkozó újabb dologba fog, és a költségek és bevételek is keveredni kezdenek a fejében?  Az aprólékos munkát kedvelő vállalkozó ilyenkor szépen egy táblázatba foglalja a különféle költségeit, mellé írja a fizetési határidőket, esetleg még a tevékenységek alapján is csoportosítja.  Azonban tapasztalataim szerint nagyon kevés olyan vállalkozó van, aki a saját vállalkozására ilyen adminisztrációs rendszert alakít ki fokozatosan a cég növekedésével párhuzamosan.

A vállalkozók zömében ilyenkor összeszedik havonta a számláikat, leadják a könyvelőnek, aki rá néhány hétre egy főkönyvi kivonat formájában tájékoztatja a cég vezetőjét a vállalkozás eredményeiről.  A könyvelés adatai nagyon fontosak, azonban jóval az után készülnek el, miután a cégvezető döntési helyzetekbe kerül.  Mindemellett nem ad választ nagyon sok kérdésre.

S hogy mik is lehetnek ezek a kérdések? Olvassa tovább » ‘Mikor van szükség a kontrollingra?’ » cikket!

Avagy miért is hoztam létre ezt a blogot…

Ismerőseim egy része szerint, ha nyilvánosan is megosztom a kontrolling területén szerzett tapasztalatimat, mi több, ötleteket adok a vállalkozások vezetőinek abban, hogyan is valósítsanak meg különféle elszámolásokat, jelentéseket… előbb utóbb nem lesz munkám.

Nos, én ezt nem így látom.  Tapasztalataim szerint ma is működtetnek a cégek vezetői kontrolling rendszereket, készítenek kimutatásokat.  Esetleg nem így nevezik azokat.  Azt is tapasztalom, hogy rengeteg adatot halmoznak fel az egyes terülteken, ám a szűrésükkel, csoportosításukkal, rendszerezésükkel már bajban vannak.  Ennek többnyire ugyanaz az oka:

• Az adatokat rögzítő személyek csak a táblázatba (rendszerbe) írásig jutnak
• A vezetőknek nincs idejük az adatok rendszerezésével foglalkozniuk
• Szükségesnek tartják a csoportosított adatokat, de annyi területen kellene összesítéséket készíteni, hogy inkább bele sem fognak
• Remek szakemberek a saját szakmájukban a cégek vezetői – hiszen arra alapozva működtetik a vállalkozást – de a számoktól ódzkodnak
• Nem igazán tudják, hogy a kapott eredményekkel mit mérjenek, mire használják azokat….

Munkám eredménye képen általában a cégek és azon belül a tevékenységek eredményei átláthatóbbá válnak.  Sokszor az egyes munkatársak teljesítményei és mérhetővé, értékelhetővé válik.  Többe esetben derül fény arra, hogy a régebben “jól menő” üzletág bizony hanyatlásnak indult, vagy a mellékvágányon üzemelő tevékenység – amivel gyakorlatilag senki nem foglalkozik, csak “van” – tartja fenn a céget.

Olvassa tovább » ‘Előszó’ » cikket!